Talán épp 7. vagy 8. osztályos lehetett az a vézna kisfiú az iskolában, akivel csúfolódtak a többiek. A vézna kisfiúnak betelt a pohár és iskolatársát a fülénél fogva hurcolta az utcán egészen a templomig, ahol kegyetlenül megverte. Bár a történet nem rózsás, de előzménye annak, hogy Newton törvényei miként csiszolódtak évekig olyan tisztára, mint a tükör. A vézna kis srácot Isaac Newtonnak hívták, akit a ma ismert legnagyobb tudósok között tartunk számon és a történetünk az 1650-es években zajlott az angliai Grantham város iskolájában.

Most utazzunk vissza egy kicsit az időben egészen 1643. január 4. napjáig, amikor egy angliai kis faluban, Woolsthorpe-by-Colsterworth-ban a vártnál nagyjából 10 héttel korábban megszületett a kis Isaac Newton. Kisgyerekként nem sok jele volt a zsenialitásának, de konokságának annál több. Saját feljegyzései alapján az édesanyjával, nevelőapjával és testvéreivel. Sajnos olyannyira, hogy akár a házat is rájuk gyújtotta volna.

Tizenkét éves korában ment iskolába, amikor történt a fent említett verekedés. Ebben az iskolában reál tárgyakat nem nagyon tanultak, a hangsúly inkább a nyelvtanuláson volt. Newton borzasztóan unta a dolgot, nem találta a helyét. Talán az ominózus verekedés okai közt ez is ott lehetett. A történet itt vesz egy fordulatot, hiszen a verekedéssel egyidőben azt is elhatározta, hogy az osztályának legjobb tanulója is ő lesz, bosszúból.
A történetnek van egy romantikus szála is. Könnyen megeshet, ez az egyetlen romantikus történet volt Newton életében. Newton ekkor ismerte meg élete első szerelmét Miss Storeyt, akit el is jegyzett. A történet rossz véget ért Newton számára, mert a lány más férfit választott élete párjának, emiatt Newton csalódott. Úgy tudjuk, egész hátralévő életében Miss Storey volt az ő igazi, legnagyobb szerelme, más komoly szerelmi viszonya nem volt.

Newtonról van bűnügyi feljegyzés is, amelyben az áll, 4 shilling bírságot kapott. Történet szerint, 17 éves korában haza kellett költözzön szülőfalujába. Egyetlenegy árva füzete volt csak, ahová jegyzetelhetett olyasmit, ami őt érdekelte: tudományt. Egy nap amikor birkákat és disznókat kellett volna őriznie, meg is lógott begyűjteni néhány könyvet. Ezalatt a birkák szétszéledtek, a disznók meg kárt okoztak. Így történt, hogy Newtont megbírságolták.
A tudományos karrierje azonban meredeken kezdett felfelé ívelni, amikor a 17 éves Newtonnak megengedték a szülei, hogy a Cambridge-i egyetem Trinity College-ba járhasson ösztöndíjasként. A társai általában idősebbek és tehetősebbek voltak nála, így Newton ismét hátrányból indult. Newton azonban szárnyalt, megtalálta önmagát a tudományban, mással nem is szeretett foglalkozni. Végül a Cambridge-i egyetem a tanárává fogadta.

Jött a nagy London-i pestisjárvány, ami erősen megtizedelte a lakosságot. Elkezdődtek a lezárások, ami az egyetemet sem kímélte. Newton ez időre szülőfalujába utazott, hogy elkerülje a pestist. Így az egyetemen végzett kutatásai leálltak egy időre, de a zseniális elme nem szűnt meg dolgozni. Ekkortájt a gravitáció, a mozgásegyenletek, az optika, a differenciálszámítás foglalkoztatta Newtont, kidolgozta a gravitációs törvényt, a dinamika alaptörvényeit, melyek később Newton törvényei néven lettek híresek.

A híres almával való incidens is ekkor történhetett, amikor egy nap Newton szokás szerint egy almafa alatt gondolataiba temetkezett. Épp a gravitáció járhatott a fejében, amikor az alma leesett a fáról. Talán pont a fejére, talán épp máshol találta el, de ez mindegy is. A lényeg, hogy a gravitációt megmagyarázta.
A bölcsek köve az alkimisták egyik Szent Grálja volt, amelynek segítségével aranyat lehetne előállítani más fémekből. Newton berendezett egy labort az egyetemen, ahol titokban ezt kutatta, míg a kollégái azt hitték kémiai kísérleteket végez. Természetesen nem sikerült soha senkinek aranyat előállítani, hiszen ma már tudjuk, ehhez az atommagok összetételének megváltoztatása szükséges, ami kémiai úton lehetetlen.



1 Response
Miből lesz a cserebogár🙂 Köszönöm a sztorit.